5# Zsebtolvaj (Pickpocket - 1959)

Zsebtolvaj

FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.

EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Megmondom a nagy őszintét: én amikor meglátok egy fekete-fehér filmet, már elvből felcsillan a szemem. Nagyszerű figyelni ezeket a gyönyörű képsorokat és talán elképzelni hogy milyen volt a filmes világ akkor, hát ilyen. Az 1959-es Zsebtolvaj Robert Bresson filmje, ami egy nagy hűhót mondhat magáénak, mert nagyszerű darab.

A cselekmény Párizsban játszódik, egy Michel nevezetű férfi körül. Az ő szavaival élve, annyira megkeresedett, hogy

valahogyan kiutat akart találni a magányból és a szomorúságból: elkezdett zsebmetszőset játszani. Úgy látszik hogy adott valamiféle tehetséget neki a Magasságos, így elég ügyesen és sikeresen próbálkozik. Közben megismerkedünk egy régi barátjával, aki szerintem csak sejti hogy Michel miket csinálni: néhányszor van célzás erre. Michel elmegy édesanyjához, akit egy Jeanne nevű szomszédlány ápol, Michel viszont csak pénzt küld be neki, nem mer bemenni. Társakat talál a zsebtolvajláshoz és szépen megy minden, mint a karikacsapás. Bresson folyamatosan a realizmus talaján marad, szinte már íratlan szabály itt, hogy ne essünk át a ló másik oldalára. Rendkívül hatásosak a kameravezetések, ahogyan követik Michel fürge kezeit, amelyben lapul egy-egy pénztárca, karóra, bankjegy. A film a bűn és bűnhődés teóriáját követi nyomon, nagy egyszerűséggel és közérthetőséggel. A film elején a rendező felhívja figyelmünket, hogy ez nem egy bűnügyi film, hanem egy bűnös ember életéről vetített kép, aki találkozik egy másik emberrel... És így tovább. Engem megmosolyogtatott ez a kis felhívás, rendkívül érdekesnek találom.

Nagy jelentőséggel bír az a fordulópont a filmben, amikor Michel elutazik, de visszajön és észreveszi hogy Jeanne szült egy gyermeket. Ezután nem akar már lopni, hanem tisztességes munkával keresi meg a kenyerét, ezzel elénkvetítve azt: hogy lehet egy mélypont az ember életében, de ha valamilyen boldogságforrásra lel, akkor képes megváltozni egy csöppnyi jel segítségével is. Viszont Michel visszaeső lesz és pont egy rendőrt akart meglopni, akit szerintem direkt módon állítottak rá. Így börtönben végzi, ahol rájön hogy egész végig halálosan szerette Jeannet.

Bresson egyik legjobb filmje, aki sokak szerint a francia újhullám egyik kiemelkedő alakja is.

Ő egy igazi auteur, ez pedig egy nagyszerű mű.

4# A galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy - 2014)

A galaxis őrzői

FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.

EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Megnevettet, megkönnyeztet és felpörget - ez A galaxis őrzői.

2014 egyik legjobban várt filmje és merem állítani hogy ezen év egyik legjobb filmje is. Mindenkibe beleivódott az Űrlord, a mosómedve, a fa, a pusztító és a harcias bérgyilkosnő. Ez az 5 szereplő vezet körbe minket ebben a fantasztikus világban, amit én csak tátott szájjal figyeltem. És szerintem nem csak én voltam egyedül ezzel. Nagyszerű film.

A történet egy távoli galaxisban játszódik - nem, nem az a flancos Star Wars -, amelybe már régen betért a mi Peter Quill-unk: Űrlord. A film egy megható jelenettel kezdődik: Peter anyja rákos és meghal, mindez az akkor még tizenéves Űrlord szeme előtt zajlik le. Kirohan a kórházból és egyszer csak beszippantja egy űrhajó. Nagyon meglepődtem - használhattam volna más kifejezést, de ez nem illik az alkalomhoz - és úgy éreztem, hogy ez egy picit szétrombolta az előbb még felállított drámai vonalat. Egy picit ez nem tetszett, de ez nem vett el sokat a filmből.

Szóval ez a Peter a galaxis egyik legnagyobb csirkefogója és szemet vet egy gömbre. Az egész film -e gömb körül forog, de majd a későbbiekben térünk erre rá. El is veszi azt a gömböcskét, ami által vérdíjat tűznek ki a fejére. Megismerkedünk egy Ronan nevezetű nagyúr-féleséggel, akinek nagy hatalma van, de azért mégsincs annyira nagy hatalma. Mikor megtudja hogy elvitték ezt a szent micsodát, meg akarja szerezni és oda akarja adni a leghatalmasabb úrnak - persze, ez mind csak álca: igazából magának akarja. Ezért elküld a tárgyért egy bérgyilkosnőt, Gamora személyében, aki később Peter szerelme lesz - micsoda váratlan fordulat.....

Itt lép színre a film két balfácán szereplője: a mosómedve, Mordály és a recsegő-ropogó fa, Gruth. Nem igazán értettem, hogy annyi érdekes figura közül, miért pont egy mosómedvét és egy fát sikerült kitalálni, de a történet közben egy kerek egész dolog lett belőle és nem vitatkoztam az eredetiséggel. Ez a két bűnöző el akarja kapni Petert, hogy a vérdíjat bezsebelje, de közben feltűnik Gamora is és ők négyen elharcolgatnak ott a város főterén. Beviszik őket és lecsukják őket. De Mordály, a kis mosómaci, már 22 börtönből megszökött így megszöknek és útközben felvesznek még egy útitársat, Draxot. Drax, a Marvel-követők körében már jól ismert Pusztító, avagy A Megtorló karakteréről lett mintázva - leginkább is ez nagyon logikusnak tűnik -, hisz Ronan megölte a feleségét és a gyermekét, bosszút akar állni rajta. Gamora megkedveli ezt a 4 balfácánt és velük marad hogy legyőzze Ronant.

A filmben rengeteg a poén és ez talán két táborra szakítja a nézők tömegét. Az elsőre, ahol a nézők szerint ez a humoráradat rossz a film szempontjából, hisz így elveszi több akciójelenet fontosságát. A másodikra, ahol a nézők szerint ez még jobban dob a filmen és így nem csak azt kell látnunk, hogy a mosómedve a fa vállán hogyan darálja szét a börtön őreit egy ultra-hiper-szuper übergalaktikus atomgépkarabélymordállyal. Személy szerint én a második táborhoz csatlakozom.

Én egyébként nem nagyon kedvelem a science-fiction filmeket, kivételt viszont az képez, ha érdekfeszítő a mondanivalója és elgondolkodtat. Érdekes módon ez a film tudományos elgondolkodtatásra fölöttébb nem alkalmas, esetleg arra hogy: "Anyám, elég király az űrhajó.", de szerepelt benne egy szerintem úgymond burkolt tanulság, amiért én egy piros pontot tudok írni a mű számlájára. A barátság mindenek felett van,kivéve amikor nem. De főleg akkor, ha ki akartok nyírni egy gonosz uralkodót. Akkor legyőzhetetlen.

Viccet félretéve nekem bejött ez, épp ezért is írtam a kritika elején, hogy megkönnyeztet. Lehetséges hogy én vagyok egy érzékény ember, de mindenesetre az érzelmek triumvirátusa (könnyeztetés, nevettetés, felpörgetés) eszméletlen hangulatot dobott.

Ha megfigyelem a műben feltűnő színészi játékot, akkor csupán egy dologra tudok asszociálni: nem volt nagy igény a színészetre,

hisz elég sok szereplő csak animálva volt és az emberi karakterek sem azért voltak megjelenítve, hogy előadják Rostand, Cryano de Bergeracjából

az Orr-monológot. A főszereplő tetszett, mint mindenki más, de azért annyira nem vagyok elszállva.

A rendező, James Gunn filmjeit még nem követtem nagy áhítattal, de a terveim között szerepel a filmjeiből való csemegézés, érdekel, hogy

nem csak most jött ilyen jó ötlete.

Nagyszerű film.

3# Fejvadászok (Hodejegerne - 2011)

Fejvadászok

FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.

EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Vérbeli thriller a Fejvadászok. Kísérteties, kísérteties... Leginkább az kísérteties hogy egy szép kis, könnyed, laza "gengsztersztorinak" indul és áttér valami sokkal keményebbre. A francba, mostanában tényleg azt hiszem hogy csak fantasztikus filmeket nézek, jókat sosem.

Megint egy európai film és talán most kezdek áttérni arra a pontra, hogy inkább ilyen filmeket nézzek. Az amerikai nagyon vegyes: egyszer jó, sokszor nem. Ezek a norvégok viszont tudnak valamit: képesek voltak arra, hogy a figyelmem egy percre sem lankadjon és szórakozzak. Igen, képesek voltak. Sikerült nekik.

Főhősünk Roger, aki egy vállalati fejvadász, viszont vagyonát műkincsrablásból szerzi. Van egy segítőtársa, aki egy biztonsági vállalatnál dolgozik, így könnyedén ki tudja kapcsolni a házak riasztóit, mikor Roger dolgozik. Egy nap viszont rossz embert találnak meg, Clas Greve személyében. Roger elviszi a festményt, kicseréli egy reprodukcióval - ahogy azt mindig is szokta -,de amikor felhívná feleségét, észreveszi hogy a nő telefonja a férfi ágya mellett van. Tudja hogy megcsalta a felesége, de nem tudja lebuktatni, mert akkor arra is fény derülne, hogy műkincseket rabol. Így magában őrlődik, míg egyszer csak azt nem veszi észre, hogy Clas üldőzőbe veszi és megkezdődik a véres vadászat.

Mint a kritika elején említettem, egy szép, laza történetből egy hátborzongatóan kemény és vérdús pokoli sztori alakul, rengeteg paradicsomszósz és sziklaszilárd dráma. Eszméletlenek az ötletek a filmben, a csavarok, ehhez pedig hozzájárulnak a színészek játékai.

Valószínűleg nincs egy hatalmas mondanivalója a filmnek, de ha erről az oldalról is megközelítjük a történetet, egy egyszerű, de a világunkban fennálló problémára térhetünk rá. A bűnözők világa nem éppen olyan fényes, mint azt pár jelenetig Scorcese Nagymenőkjéből, vagy A téglájából, illetve Casinójából láthatunk, hanem a legalatomosabb. Mikor azt hiszik hogy minden rendben, akkor semmi nincs jól. Ezért olyan rossz ez a környezet, na de sebaj, szerintem azért ez a film a vérbeli szórakoztatásra adatott és teljes mértékben felülmúlta önmagát.

Roger nagyon kellemetlen és halálos helyzetbe kerül, ami a film folyása alatt gyorsan kibontakozik. Szinte együtt lélegzünk fel és együtt szedjük a lábainkat a főszereplővel, annyira át tudjuk érezni a sztori súlyosságát. Ehhez hozzájárul a norvégok kellemes kameravezetése, az operatőri munka nagyon jó és élvezetes. A zenére sem lehet panaszunk, kitettek magukért.

A szereplők ismeretlenek voltak számomra - hisz mint mondtam, nem sok norvég filmet néztem még életemben -, nekem viszont két szereplő tetszett csak kifejezetten. A főszereplő: Aksel Hennie és a bajuszos segítőtársa: Eivind Sander. Nikolaj Coster-Waldau, kedves üldöző barátunk viszont nem annyira. Sármos, meg minden, de szinte 2 arckifejezést láttam tőle a filmben, ami egy kicsit visszarántotta a színészi játékát. Összeségében mindenki jól játszott, de valaki kevésbé.

A forgatókönyv rendkívül jól meg van írva, minden a lehető legjobb kivitelezést kapta, panaszra nem lehet okunk.

Szeretnék látni még ilyesféle fantasztikus európai filmet és mint hallottam, nincs kevés belőle, nagyon tetszett.

2# A kezelés (De Behandeling v. The Treatment - 2014)

A kezelés

FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.

EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Rendkívül erős film ez, rettentően az. Ez az első belga film amit láttam, de biztos hogy nem az utolsó. Üt és kemény és valós. És a legutolsó dolog benne a legszörnyűbb. Valós.

Egy nyomozó áll a középpontban, akinek elveszett az öccse gyermekkorában és ez kísérti őt. Nick - rendőrünk - kap egy ügyet: folyton eltűnnek gyerekek, megerőszakolják  és aztán megölik őket. Az ilyen eseteknél általában az egész családra lesújtanak, de csak a gyermekeket bántják szexuálisan. Igen, a film témája a pedofília, ami az összes bűn közül a legutolsóbb, legundorítóbb, legférgesebb bűn. Nicknek minden kis gyerek akivel találkozik, egy bizonyos "trollról" beszél. Ez a troll felmászik a fákra és figyeli a gyerekeket. Nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, hisz kisgyerekekről van szó. Nagyot tévednek, mert a troll létezik, a troll valóságos, persze, nem olyan értelemben, ahogy pár fantasy-rajongó barátunk tudna erről mesélni. 

Annyira sok feszültség van a filmben hogy lesokkolja a nézőt és nem engedi, egyszerűen leragaszt a székbe. Ehhez hozzájárulnak a fenomenális alakítások, elképesztőek, főleg a főszereplőjé(Geert Van Rampelberg). Nagyon sok tartalmi csavar van benne, én legalább is csak kapkodtam a fejemet a film közepén. Ez most komoly? Végre egy kiszámíthatatlan film? Eljött ez az idő, amikor 2014-ben egy olyan filmet kapunk, amelynek forgatókönyvét már nem másoljuk le szinte látás nélkül? És nem elég az, hogy sok a csavar, de azok ütnek és rendkívüliek.

Az atmoszféra eszméletlenül nyomasztó, egy kezemen megtudnám számolni hogy mikor látunk egy icurka-picurka boldog mozzanatot a filmben. Talán akkor, mikor Nick körbejárja a szomszédokat és az egyik feleség gyermeke megmosolyogtatja. De talán csak az is felszínes.

Nehéz mű, nehéz elviselni a látottakat, hátrarántó ereje van. Csodálkozunk? Nem, ez nem egy másik bolygó, ez a Föld. A legtöbb ember, ha azt hallja hogy: pedofilizmuson kapták az idős lelkészt, csak annyit reagál rá hogy: ó, hogy rohadjon meg; mocskos rohadt szemét. Ha ezt a filmet megnézzük, akkor ezt az érzést meg kell szoroznunk 10-el. Olyannyira elszabadultak az érzéseim a film végén, hogy amikor Nick püfölte a szemét pedofil fejét, mintha én lettem volna ott. Biztattam: üsd a szemetet, üsd az állatot... Itt már mást nem lehet tenni, bárki bármit is mond.

A film történetének végkimeneteléhez azért az is hozzácsapódik, hogy Nick a szeme láttára átélt ilyet, vagy legalábbis egy ilyen szörnyűségnek az előzményét. Ezért miután megkapta az ügyet, szinte a magáénak tudta a család fájdalmát és eltökélte, hogy az élete árán elkapja ezt a beteget és véget vet ezeknek. Ő a hős és nem a tiszta fémvázú Vasember.

Nekem nagyon tetszett, lekötött, nem engedett és sokkolt! Néha ilyen is kell, hogy végre felkapjuk a fejünket. Aki pedig - velem együtt - nem látott még ezen kívül belga filmet, az szerintem csemegézzen belőlük, én is azt fogom tenni.

Köszönöm hogy elolvastátok! ;)

1# A gyűlölet (La haine - 1995)

A gyűlölet

FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.

EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!

Miután megnéztem ezt a filmet, érzések kavarogtak bennem, sőt, a film alatt is. Ez egy rendkívül erős film és mindenkinek látnia kell.
A film fantasztikus ereje abban is rejlik, hogy a motívumokat nem rejti el a néző elől, szinte bármilyen filmnéző átérezheti a helyzetet, az embernek nem kell filmtörténeti és filmrejtelmek könyvét átbújnia ahhoz, hogy megértese -e kötelező produkció mondanivalóját.
Ez a címében is megmutatkozik, a gyűlölet. Ez a fogalom napjainkban egy hatalmas témát körülölel és a legsúlyosabb probléma az egész világon. Itt viszont nem a szó legszorosabb értelmében beszélünk a gyűlöletről - gyűlölöm az óvónénit, Marika nénit, mert nem repetázhattam a krumplis tésztából -, itt nem erről van szó.

3 főszereplőnk van: Vinz, Said és Hubert.
A film először egy ún. "lázadás" utáni helyzetbe kalauzol be minket, amiben semelyik 3 utcai emberünk nem szerepelt. Ez a lázadás követi viszont nyomon az egész filmet és a karakterek jellemfejlődését.
Said egy arab gyerek, aki nem akar semmit, az egészet játéknak veszi, ő csak "menő" akar lenni.
Vinz egy zsidó, ő hármójuk közül a "közepes fiú", aki eszi a gyűlöletet, aki a gyűlöletben
él és aki ki is hangoztatja gyűlöletét. Ő menő akar lenni, tiszteletet akar, lázadást akar.
Hubert - egy néger férfi -, ő pedig közülük a "felnőtt", ő tudja hogy az egész miről szól és azt próbálja elhitetni  mindenkivel hogy a gyűlölet nem vezet sehova - ezt nem látjuk nyilvánvalóan a film elején.
Mindhárom ember egy korszak ezen lázadók életében. Said a kisgyerek, Vinz a közepes fiú, Said pedig a legidősebb.
A film az utcaéletűek és a rendőrök közötti gyűlöletet vetíti elénk. A rendőrök kivétel nélkül gyűlölik ezeket a csavargókat, hisz a lázadás és az előtt is komoly sérelmeket okoztak nekik ők. Ezek hárman, pedig gyűlölik őket, mert habár benne sem voltak az egészben, még is őket ostromolják. Folyamatosan, megállás nélkül. Először a zsaruk, aztán a sajtó, aztán megint a zsaruk. Nem tudják hovatenni az egészet, ők nem voltak hibásak, ők nem voltak ebben benne. Azért mert ők is trógerek, már ez is gond? Rendkívül erős az érzelmi frusztráció. De valamilyen szinten ők is gengszterek.

Vinz talál egy fegyvert, valószínűleg egy rendőr elhagyott fegyverét és érzelmek törnek elő belőle. Ezzel majd megmutatja a rohadt zsaruknak, ezzel majd egálban lesznek, és megtudják végre hogy nem csak nekik van fegyverük: lehet hogy eddig csak kővel dobálóztak, de most teljes fair játék lesz és eldől hogy ki a keményebb. Megmutatja fegyverét a barátainak: Said lázba jön, Hubert viszont tudja hogy mivel jár ez és dilisnek tartja Vinzt. Vinz ezért még erősebben végre akarja hajtani tettét. Elutaznak egy városba, ahol Said vissza akarja kapni a dohányát egy Asterix nevezetű embertől, aki miután meglátja Vinz fegyverét, ál-orosz rulettel vágja át a kopasz emberünket. A töltényeket nem dobja bele, csupán csak megvicceli Vinzt, aki nem érti a dolgokat, csak azután, miután Asterix felmutatja a kezében lévő két töltényt. Most kicsit előrehaladok, teljesen a film legvégére. Egy rendőr elhamarkodottan fejbelövi Vinzt, Hubert - aki ez idő alatt megkapta Vinztől a fegyvert - a rendőr fejéhez rakja a pisztolyt, a rendőr pedig az ő fejéhez. Valószínűleg erre akar asszociálni a két töltény: itt majd eldől, hogy ki fogja túlélni: egy rendőr, vagy egy tróger. Csak az egyik kap golyót, de relativ hogy melyik kap.

A film végére erős jellemvonás változások alakulnak ki. Said egyre jobban Vinz lelki állapota felé nyomul, Vinz viszont Hubert állapota felé, Hubert viszont visszatér Vinz gyűlöletességére. Ez egy ördögi körforgás, és egy hátborzongatóan fantasztikus motívum. Miután Vinz meglát egy gyilkosságot, felgyülemlik benne még jobban az indulat, és amikor arra kerül a sor, hogy fejbelőjjön egy kopasz rasszistát, nem teszi meg. Mert beletörődik a fájdalomba. De Hubertben a film alatt újra előtörnek a gyűlöletek, hisz ő végig gyűlölt mindenkit, de próbálta visszafolytani. A film végére ez viszont kitör, és nem sikerül érzéstelenítenie magát az érzelem alól.
Az film alatt csak nő és nő és nő a feszültség, de azt érezzük hogy ennek a feszültségnek valahol elő kell törni, valahol ki kéne ereszteni a gőzt, valahol biztos. És megtörténik. Nem tudjuk hogy ki lő a film végén, de egyet tudunk: így majd egálban lesznek.
Közben kapunk még egy elgondolkodtató motívumot, az orosz emberről szóló történetet, amely tényleg egy nagyon fontos dolog.
"Mikor nyújtottam a kezemet, ő mindig utána kapott, de lecsúszott a nadrágja, ezért ő a nadrágját mindig felhúzta. Megint nyújtottam a kezemet, de megint lecsúszott a nadrágja és újra, meg újra és újra."
"És mi lett vele?"
"Vele? Semmi, ő megfagyott."
Ha ennél lehet nagyobb tanulságot elrejteni és ennél jobban kibontakoztatni a mondanivalót, akkor az valami hatalmas.
Ez valószínűleg akar rávilágítani, hogy amikor az orosz embernek segítség adódott - habár az kínos volt - ő inkább arra figyelt, hogy mások, a KÜLVILÁG mit gondol róla. Megmenekülhetett volna, de sodródott a saját lelki világában. Ők hárman is megmenekülhettek volna, ha leszámoltak volna egy valamivel: a gyűlölettel.

Ez viszont nem csak egy sima történet, nem csak egy újabb gengszterfiúkról szóló szósz. Hanem egy társadalomkritika, egy nagyon is valós társadalomkritika, amelynek tanúi vagyunk nap mint nap. Érdekes, hogy a film után 10 évvel, 2005-ben volt egy nagyobb - szinte ugyanilyen - franciaországi zavargás, amelyet ilyesféle fiatalokhoz kötöttek. Elgondolkodtató ez a dolog és a film rettentő késztetést ad a gondolkodáshoz.Ez a 3 srác nem tudja hogy mit csináljon, egész nap járkálnak és unatkoznak, semmit nem tesznek.



Kedves olvasó és nézők, emlékeztek arra a poénra, amelyet a filmben 3-szor hallhatunk? Az elején, a közepén és a végén.Az elején és a közepén így szól: "Hé, azt ismered, amikor egy pali lezuhan az 50. emeletről és miközben zuhan hogy megnyugtassa magát azt mondogatja: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben. Nem a zuhanás számít. A leérkezés." A végére már így alakul át: "Azt ismered, amikor egy társadalom lezuhan és miközben zuhan hogy megnyugtassa magát azt mondogatja: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben . Nem a zuhanás számít. A leérkezés." Ez egy hatalmas motívum, amit az alábbiakban fogok kifejteni, elmondom, hogy szerintem ez mit jelenthet. A társadalom folyamatosan csak magát nyugtatja és nem veszi észre hogy mi folyik körülötte. Nem figyel semmire, csak eltolja maga elől a problémákat, nem próbál meg semmit sem tenni, csak halaszt. A társadalom nyilván mi magunk vagyunk, ez egy hatalmas szemrehányás és talán több embernek felnyitja a szemét.

Hozzáfűzném hogy a film 24 óra alatt zajlik le, ez is érdekes. Véleményem szerint, a rendező azt akarja sugallni, hogy ez a mélypontra való leérkezés - amit többször is hallhatunk a film alatt - egészen rövid idő alatt is végbemehet, ehhez nem kellenek hetek, hónapok, évek, évtizedek. Ehhez akár elég 24 óra is.

A film egyik sajátossága, hogy gyönyörű fekete-fehér szemorgazmust kaphatunk a képernyőből, ami még jobban magához húzza a nézőt, fantasztikus. A rendezés csodálatos, a mondanivaló pedig rendkívül érdekes és erős. A színészi játékok valami frenetikusak voltak: Vincent Cassel (a későbbi Halálos közellenség 1-2 részének főszerepléje) ezen film után lett nagyon híres és itt mutatkozott meg teljes egészében hogy egy istenadta tehetség. A másik két szereplőt még nem igazán sikerült látnom több filmben, de tervezem a pótlást, hisz ők is hatalmasak voltak.

Összeségében ez egy zseniális film, nem hiába lett egy alapmű, mindenki ajánlom és szerintem figyeljetek oda arra, hogy ne fajuljon el bennetek és a környezetetekben élőkben: a gyűlölet. ;)