Zsebtolvaj
FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.
EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!
Megmondom a nagy őszintét: én amikor meglátok egy fekete-fehér filmet, már elvből felcsillan a szemem. Nagyszerű figyelni ezeket a gyönyörű képsorokat és talán elképzelni hogy milyen volt a filmes világ akkor, hát ilyen. Az 1959-es Zsebtolvaj Robert Bresson filmje, ami egy nagy hűhót mondhat magáénak, mert nagyszerű darab.
A cselekmény Párizsban játszódik, egy Michel nevezetű férfi körül. Az ő szavaival élve, annyira megkeresedett, hogy
valahogyan kiutat akart találni a magányból és a szomorúságból: elkezdett zsebmetszőset játszani. Úgy látszik hogy adott valamiféle tehetséget neki a Magasságos, így elég ügyesen és sikeresen próbálkozik. Közben megismerkedünk egy régi barátjával, aki szerintem csak sejti hogy Michel miket csinálni: néhányszor van célzás erre. Michel elmegy édesanyjához, akit egy Jeanne nevű szomszédlány ápol, Michel viszont csak pénzt küld be neki, nem mer bemenni. Társakat talál a zsebtolvajláshoz és szépen megy minden, mint a karikacsapás. Bresson folyamatosan a realizmus talaján marad, szinte már íratlan szabály itt, hogy ne essünk át a ló másik oldalára. Rendkívül hatásosak a kameravezetések, ahogyan követik Michel fürge kezeit, amelyben lapul egy-egy pénztárca, karóra, bankjegy. A film a bűn és bűnhődés teóriáját követi nyomon, nagy egyszerűséggel és közérthetőséggel. A film elején a rendező felhívja figyelmünket, hogy ez nem egy bűnügyi film, hanem egy bűnös ember életéről vetített kép, aki találkozik egy másik emberrel... És így tovább. Engem megmosolyogtatott ez a kis felhívás, rendkívül érdekesnek találom.
Nagy jelentőséggel bír az a fordulópont a filmben, amikor Michel elutazik, de visszajön és észreveszi hogy Jeanne szült egy gyermeket. Ezután nem akar már lopni, hanem tisztességes munkával keresi meg a kenyerét, ezzel elénkvetítve azt: hogy lehet egy mélypont az ember életében, de ha valamilyen boldogságforrásra lel, akkor képes megváltozni egy csöppnyi jel segítségével is. Viszont Michel visszaeső lesz és pont egy rendőrt akart meglopni, akit szerintem direkt módon állítottak rá. Így börtönben végzi, ahol rájön hogy egész végig halálosan szerette Jeannet.
Bresson egyik legjobb filmje, aki sokak szerint a francia újhullám egyik kiemelkedő alakja is.
Ő egy igazi auteur, ez pedig egy nagyszerű mű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése