Alkonyattól pirkadatig
FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.
EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!
A horror-paródiák egyik legkiemelkedőbb és legklasszikusabb darabja, mely Quentin Tarantino pályafutásában nagy szerepet játszott. Nem más, mint az Alkonyattól pirkadatig.
Két bankrabló testvér szökésben van (Quentin Tarantino és George Clooney alakításával), megtalálnak egy családot, egy hitével már nem rendelkező expap (Harvey Keitel) és két gyermekével egyetemben. Túszul ejtik a családot és kijutnak Mexióba, ahol egy érdekes helyre tévednek, a Titty Twistersbe, de rájönnek hogy nem éppen olyan jó kis club az, mint ahogy azt először látták.
Ismert paródiákból rendkívül kevés van, legalábbis nagyon kevés filmet lehet felhozni pozitív példaként és éppen ezért emelkedik ki közülük az Alkonyattól pirkadatig. Minden olyan horror elemet, szinte úgy sorba vesz mint egy lista, többek között a trécselést, a nagyfokú logikátlanság meghökkentő hibáját, a misztikum érdekes megnyilvánulásait. De csodálkozásra nincs okunk, hisz ki más írhatta volna a forgatókönyvet, ha nem Tarantino. Ezen információ nélkül, még a filmből is kiderül ez, mivel akik végigkövették már munkásságát, azok pontosan tudják, milyen eredeti, egyedi stílusban munkálkodott és munkálkodik. Többek között elintézte saját magának, hogy ő kerüljön a Clubban Salma Hayek szexuális felbujtásának áldozatául. A kis hamis.
Viccet félretéve, valóban ráismerhetünk a jó öreg Quentinre az erőszakossága miatt, a klasszikus és utánozhatatlan szövegek, aranyköpések forgatagából és a rendkívül erősen megírt, kifejlesztett karakterek színteréből, illetve egy égi csoda jeleként, Robert Rodriguez kiváló rendezői háttere egy pluszot, egy tucatot még hozzáadott ahhoz, hogy olyan szintet tudjon megütni a film, amelyet talán még túl is szárnyalt. Mert nem elég az hogy szétrepedünk a baromságtól, ezt még meg kell tetőzni azzal, hogy nem bírunk felkelni a film elől, bármennyire is naturalisztikusan körvonalazódik ki mindaz, ami a megszokott hentelős trékből lejön, de hát egy igényes, hiteles és hű paródiát csak is úgy készíthetnek, ha felveszik azt az útvonalat, azt a stílust és azt a képi megnyilvánulást, mely a kigúnyolt produkciók alapkövei.
A színészi játékról különösebben nem ejtenék szót, hisz a film magáért beszél. Azt azért megemlíteném hogy tény és való: George Clooney még nem igazán futott be teljes mértékben, hisz ez volt körülbelül a hatodik vagy hetedik filmszereplése. Tarantino viszont alakításáért kapott egy Arany-Málna jelölést, amellyel nem teljesen értek egyet, mivel szerintem annyira nem volt feltűnően csapnivaló, de tény és való, hogy a tehetsége a rendezői szerepkörben bontakozik ki leginkább.
Összeségében az Alkonyattól pirkadatig egy szórakoztató eredeti klasszikus, amelyet érdemes megnézni.
Köszönöm hogy elolvastátok! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése