Mary és Max
FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.
EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!
Az animációs filmszeretők viszonylag könnyen kibökhetik: milyen is az ő kedvelt műfajuk? Az animációs film napjainkban nem képvisel különösebb érdeket, amellett hogy célközönségnek a gyerekeket pályázza meg leginkább. Nincsenek nagy tartalmak a mai rajzfilmek mögött, amelyek mögött pedig vannak, azokat akarva-akaratlan elnyomják a közönség és kasszasiker produktumok. A Mary és Max c. animációs filmet egyáltalán nem nevezném átlagosnak, sőt, én még sohasem láttam ilyet, ehhez foghatót. Tény és való, hogy nem igazán a kisgyermekeknek való ez a szívszorító és megható történet, mely még az igazán erős lelkűeket is meg-megtudja törni egy-egy pillanatra, percre.
Két szereplőnk van, akiket a nagy meglepődés határait súrolva, igen, Marynak és Maxnek hívnak. Mary egy tizenvalahány éves lány, aki Ausztráliában lakik, Max egy 40-es éveiben járó amerikai férfi és mindketten ugyanabban a cipőben járnak: lelkibetegek. Mary anyja kicsapongó életet él, apja pedig jelentéktelen az ő és mindenki számára. Max pedig egész nap a házában van, fanatikus "zabáló" és rengetegszer depressziós. Mary egy nap megböki a telefonkönyvet és szórakozásából kitalálja, hogy akire csukott szemmel rábök, annak küld egy levelet, hogy legyen a barátja. Így egymásra talál a két főhősünk és elkezdődik a fantasztikus filmünk.
Nem a megszokott animációs-techinkával készült, inkább jobban hasonlítanám a gyurmához. Ez egy olyan atmoszférát kölcsönöz a Mary és Maxnek, amelyet nem lehet egykönnyen kiverni a fejből. Amikor először megláttam a karaktereket elszörnyedtem, mert valóban, nekem ez a környezet nem volt egy vidámközpontú. Erre a komor, nyers, abszurd megjelenítésre még rádob egy lapáttal, mikor becsúsztatja elénk az angol humor egy olyan hatását, amitől egyszerűen képtelenség nem nevetni. Fekete humor ez, de én sem bírtam
megállni. A narráció is jelentősen hozzájárul ehhez, mert valahogyan a történetmeséléssel más lenne az egész. És a zene. A zene valami fantasztikus, minden benne van, ami ennek a filmnek a lételeme: az élet. Sokan a társadalomkritika jeleit is fellelhetik benne, azért ezen a perspektíván is érdemleges elgondolkodni. Bár nem vagyok járatos a pszchiológiában, de úgy gondolom, hogy a Mary és Max valamiféle gyógyításra is jó lenne: hisz a szerethető karakterekkel elvarázslóbbá, imádhatóbbá teheti a kegyetlen jelenségeket, ezáltal talán el lehet érni valamit a betegeknél. De hatalmas tény az, hogy ezt szinte mindenkinek látnia kell.
Gyönyörű ez a film és sajnálatos módon azt kell hogy mondjam: nem hiszem hogy találkoztam volna vele, ha nem lett volna benne az IMDB TOP 250 filmjének listájában. És ez nagyon sajnálatos mai szemmel nézve, nekünk már csak a hatalmas, utánozhatatlan Marvel maradt. Kár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése