Mielőtt felkel a nap
FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.
EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!
A romantikus filmekkel mindig is hadilábon álltam, mert csak két véglet van ebben a műfajban: vagy nagyon csöpögős, vagy nagyon jó. És sajnos a legelső kategóriából láttam eleget, így nekem ez egy életre elég volt. De most, mivel véletlenszerűen sorsolom ki az IMDB TOP 250-es listájából a filmeket, erősen indokolt volt a megtekintés. Azt kell hogy mondjam, tetszett a Mielőtt felkel a nap c. Richard Linklater-mű.
Két intellektuális főszereplőnk bőrébe, az az Jesse és Celine lebenyébe a már sokak számára ismert Ethan Hawket és Julie Delpyt bújtatták, akik szerintem nagyon jól megállták a helyüket érdekes arckifejezéseikkel és hatásos megnyilvánulásaikkal. A történet csak kettejükről szól és a szerelemről, amely mint tudjuk, manapság sem egy utolsó emberi behatás. Egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton találkoznak és beszélgetnek. Jesse pedig rábírja Celinet hogy maradjon vele Bécsben másnap reggelig. És igen, szerelmesek lesznek. (Azért érdekes, hogy kicsiny országunkat pár filmben már megemlítették, pedig mindig mi voltunk a céltábla. Erre meg jóknak bizonyulunk, nagyszerű.)
Rengeteg a dialógus, amely jól meg van írva és témához illő eredetiséggel tárja elénk a szerelem értékeit. Leszámítva pár jelenetet, még egy hangoskönyvnek is elmenne, annyi a kommunikáció kettejük között, ami egyébként a film lételeme is. Hisz mivel lehet kitölteni a játékidőt a szerelmeskedés mellett? Filozofikus és szubjektív gondolatokkal, amelyből nincs hiány és tényleg elgondolkodtató pár dolog, ami kiesett néha a szájukon.
A film felteszi a kérdést: vajon az a tökéletes kapcsolat, ami örökké tart? Ez törvényszerű? Ez pedig egy költői kérdés, amelynek válaszát maga a mű adja meg, így okot sem adván a gondolkodásra. A szerelem korántsem úgy működik, ahogy azt a két főszereplőnk elképzeli és amelyre a film végén jönnek rá. Kellemes, nem nyálas-nem csöpögős, volt benne pár eredeti ötlet: mint például amikor azt játsszák, hogy telefonálnak, így megtudva azt mit is gondolnak egymásról. Emellett pedig átértékeltem egy picikét a romantikus-dráma műfaját, de akkor sem tántorodom el attól, hogy javarészt csak nyáltengert kaphatunk.
Emellett ha betekintést nyerünk Linklater következő filmjeire, azt láthatjuk hogy 2004-ben és 2013-ban is előhozta az 1995-ben jól sikerült munkáját, amellyel aztán a későbbi munkáját pedig jócskán lealacsonyította, legalábbis ha a statisztikák és a visszajelzések nem tévednek. És ezután következett egy áttörés, méghozzá a 2014-es évben: a Sráckor c. filmje, amelyet biztos hogy meg fogok nézni és amelyről biztosan hogy meg fog jelenni a későbbiekben egy kritika, hiszen nem lehet hiába a 3 Globen-Globe-díj (nem mintha mérvadó lenne az utóbbi évtizedekben a díj-nyerés).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése