A szarvasvadász
FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.
EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!
Mekkora veszteség érte Amerikát a Vietnami háború idején, amelynek kezdetekor emberek százezrei vállalkoztak arra, hogy ők majd megmutatják a ferdeszemű rohadékoknak hogy ki a légy, amellett, hogy kötelezték a hazafiaskodást. Michael, Nick
és Steven életcélja ugyanez a baromság, mely egy hatalmas kelepcébe rántja őket: tönkremegy az életük a nagy mártírkodás jelképe alatt.
Úgy gondolom hogy A szarvasvadász az egyik legkiemelkedőbb film a háborús-drámák közül, amelynek története egy amerikai kisvárosban kezdődik, ahol a fent már megemlített 3 férfi álma, hogy Vietnamba mennek, egyenesen az élvonalba: hadd
ropogjanak fejük fölött a golyók. Steven éppen az indulás előtt házasodik, amelyből bőven láthatunk eseményeket, a felhőtlen szórakozást, amely alatt még gondolni sem merik, mi vár rájuk. Aztán jön a halálos rulett-játék. Mindhárman fogságba kerülnek és a vietnami katonák arra kényszerítik őket, hogy játszanak a saját életükkel. Ekkor jönnek rá, hogy miért mondta azt a lakodalom estéjén a zöldsapkás férfi, hogy: Kapjátok be. Mostmár megértik.
Túlzásnak éreztem a 3 órás játékidőt, egyszerűen nem értem meg, miért kell majdnem 1,5 órás karakter és történet felvezetés a cselekmény szerves részébe. Elég lett volna ennek a fele is, de hát hogyha a rendező és az írók így döntöttek, legyen így. Ettől eltekintve viszont semmilyen más kifogni valót nem találtam a műben és ezt megerősíti minden más pozítivum. Ezek között van Christopher Walken valóban fergetes játéka, a zene hatalmas szívmozdító-ereje, a képi világ, ahogyan arcul csap az igazságtalanság eszközével. Komolyan megérte elmenni Vietnamba? Szerintem mindenki tudja a
választ. Robert De Niro is alakít, de valahogyan még sem éreztem azt a megszokott lehengerlést, amelyet a Taxisofőrben, vagy a Casinoban, vagy bármelyik más filmjében mutatott, ez az igazság. Érdemes megemlíteni, hogy a csodálatos elénk táruló képi világért egy magyar személy, Zsigmond Vilmos a felelős, amely tiszteletreméltó dolog.
Egyetlen egy dolog van, ami levesz a lábamról és ez a drámai feszültség-adagolás, amely nyomon követi és szerves része A szarvasvadásznak. Az egész csak egy könnyed kisvárosi sztorinak indul és egy pontban hirtelen átfordul egy hatalmas katasztrófává, amelyet még maga Stephen King sem tudott volna jobban felvezetni. Steven elveszti a lábait, de él és ez a legfontosabb. Nick begabalyodik és ugyanazt a rulettet játsza Saigon utcáin, mint amit fogsága alatt kényszerítettek rá.
Hiába, az emlékek néha nagyon kegyetlenek. Michael is megőrült, de ő jellemben erős karakter, ő a film irányító-egyénisége és őt is kísértik a tapasztalatai. Végül már egy szarvast sem tud leteríteni, mert rájön egy valamire: az élet.értékére. Az kedvenc ilyen jelenetem a film végén fellelhető feszült temetés utáni reggelizés, amely úgy gondolom, ha a játékidő alatt nem adott gondolkodási időt, tisztán rávilágít arra, miről is szól ez a film. Az emberi erkölcsösségről és erkölcstelenségről, az igazságról és az igazságtalanságról.
Vietnam volt talán Amerika egyik legnagyobb baklövése és hülyesége, amelyet szem látott és fül hallott. Nem csak -e 3 férfi életét tette tönkre a háború, hanem sok millió másik katona és hozzátartozó életét is. Úgy gondolom hogy A szarvasvadász egy méltó visszaemlékezés azokra az időkre és egy csodálatos dráma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése