Millió dolláros bébi
FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.
EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!
Úgy gondolom, hogy a blog működése óta rengeteg drámára került sor, amely nem is gond, hisz temérdek jó és rendkívül jó film van ezen témán belül. Ha azt a nevet említjük meg, hogy Clint Eastwood, akkor emlékünkből lávaként tör elő a Dollár-trilógia, majd a Gran Torino, az Államérdek és még sorolhatnám ezeket. Ő már megmutatta hogy nagy rendező és nagy színész, amely valóban a Millió dolláros bébi esetében is így van, mégsem éreztem azt az áttörést, amely a Torino megnézésnek alkalmával annyira megragadott. Lehetséges hogy nálam van a gond? Nem kötődöm annyira a sporthoz, hogy reálisan tudnám értékelni? Jobban átgondolva szerintem nem ennél a résznél keresendő a probléma, hisz ez a film nem törvényszerűen a sportról szólt. Hanem a kitartásról, esélyről, életről-halálról és a tehetségről. Ezeket másfajta történetbe is át lehetne ültetni, de tény és való, hogy a sportfilm az a műfaj, amelyhez leginkább illik nyúlni, ha
valamit propagálni akar az ember. Ez egy propaganda-film, ezt ne próbálja meg senki sem tagadni, de a jobb formából.
Először is itt van nekünk Hilary Swank, akinél jobb színészt erre nem találhattak volna és ezt joggal ki merem jelenteni, bár volt pár olyan részlet, ahol kissé bárgyúnak tűnt és romlott az összhatás, de ezek annyira nyüasznyi helyzetek voltak, hogy igazából nem érdemes pazarolni rá a szót. Emellett beugrik a képbe Morgan Freeman, az egyik kedvenc színészem, aki mindenhol alakít és alkot, amely egy tiszteletreméltó és nagy dolog. Neki fontos szerepe van ebben a filmben, néha hiába szorul a háttérbe. Clint Eastwood nem hozott különösebben érdemleges játékot, de a megszokott kemény
öregfiú újra megjelent a vásznon és ezt nem lehet nem élvezettel nézni.A képi világ kellemes volt, leginkább a bokszjelenetek, amelyek egyben nyersek, kemények és talán még valóságosak is voltak, mégis én ezt nem tudom megállapítani, mert én nem keményen küzdve jöttem a világra, mint Maggie.
Minden perc, amely ebben a műben lezajlik, akar valamit mondani és ez már egy pluszpont, mégsem tudok ömlengést rendezni, mert annyira azért nem volt hatalmas. Volt egy kitartó kislány, akinek a családja senkiháziak tengere, Frankie Dunn nagy
morgások közepette, de beleegyezik hogy tanítja. Mindenki elkönyveli magának, az embertpróbáló és kemény gyakorlás után, hogy Maggie márpedig bajnok lesz. Majdnem bajnok lesz, amikor is egy csúnya még a ringben megtörténő baleset következtében lebénul, majd örökké elvész szeméből a fény és az esély, amelyet megkapott, a porba hullik. Nekem ez rettentően sablonos történetnek hangzik, hátha még látjuk. A rendezés viszont fellendít minket, mert pörgős, egyáltalán nem vontatott: izgalmas és megrázó. A végjáték viszont rendkívül lehangoló és ez volt az, ami nem tetszett nekem. Kétoldalú dolog, hogy valaki mennyire veszi magára az esetet és hogy kivel ért egyet: helyes volt levenni a lélegeztetőről Maggiet? Talán úgy gondolom hogy igen, mégis kapkodva, összecsapva, majd megrágva lett kiköpve a vége és ez nekem nem nagyon tetszett.
Összegezve ez egy jó sportfilm, de egy átlagos dráma, mert semmi újat nem mutatott, csak a régi megszokott sablont, amelytől én már lassan hányingert kapok. Mégis valamilyen szinten ez a sablon új értelmet nyert, viszont a játékidő végén megtörténő események ezt majdhogynem teljesen elfeledtetik velem. Jó kis film, de ez még így kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése