Hotel Ruanda
FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ KRITIKA AZOKNAK SZÓL, AKIK MÁR LÁTTÁK A FILMET, DE KÍVÁNCSIAK EGY EMBER VÉLEMÉNYÉRE ÉS A SAJÁT GONDOLATAIKAT VALAMIFÉLEKÉPPEN ÖSSZE SZERETNÉK EGYEZTETNI EGY ÍRÁSSAL! TARTALMAZNI FOGJA A FILM VÉGÉT ÉS A FONTOSABB MOTÍVUMOKAT, TEHÁT SPOILERES! KIFEJEZETTEN AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK MÁR MEGNÉZTÉK EZT A MŰVET.
EZUTÁN PEDIG ARRA HÍVNÁM FEL A FIGYELMET, HOGY A KÖVETKEZŐ ÍRÁS CSAK AZ ÉN ÁLLÁSPONTOM, AZ ÉN VÉLEMÉNYEM: ETTŐL MÉG NEM KELL IGAZNAK LENNI! JÓ SZÓRAKOZÁST!
Az 1994-es ruandai népírtás az emberi kegyetlenségek egyik legnagyobb felkelőkhöz csatolt mészárlása volt, mely a Hotel Ruanda középpontjában áll, mint támpont, mint egy bemutatott időszak. A történt Paul Rusesabaginaról szól, aki a tuszi-ellenes randalírozás áldozatait befogadja a Hotelébe és menedéket ad nekik. A film értékét nyomatékosítja, hogy megtörtént események alapján készült, ami azért számos filmnél a hazugság jelképe, itt viszont nem erről van szó.
Ha valamilyen térben és időben is megesett cselekményt kell interpretálni egy filmben a nézőknek, akkor általában a készítők túlzásokba szoktak esni. Azt viszont nem tudom, hogy egy ilyen szörnyű tragédiát túlzások nélkül el tud -e vinni egy 2 órás mozgókép a hátán? A Hotel Ruanda esetében ez bebizonyosodik, mely egyben rettenetes és jó. Hogyan maradhatott fent mégis ez az alkotás? Hisz mindannyian, akik megnéztük, azt láthattuk, hogyan köpi arcul a Nyugatot Terry George produktuma. Ezen bírálat mellett kapunk egy eszmény-teóriát, mellyel már a Schindler listájában is találkozhattunk, mégis azt kell hogy mondjam, hogy ezek szimplán csak azért maradhatnak meg izgalomként a vásznon, mert megtörténtek. A valós elemek nélkül az egy kicsit is hozzáértő nézők felpattantak volna a székből és elhagyták volna a mozit. Ez viszont nem hiszem hogy sok helyen megtörtént és ez így is van rendjén.
Don Cheadle, Don Cheadle, Don Cheadle... Hát, hogy is mondjam, valószínűleg még napokig az emlékezetemben él gyászos pillantása és reménytelen arckifejezése, amint a temérdek hulla fölött átível a tekintete és befátyolozza a nézők szívét, illetve szemeit. Az alakítása viszont nem volt egy nagy bumm, nem éreztem semmit, csak egy afro-amerikai tehetséges színészt, aki jól játszik, de nem különösebben jól. Úgy gondolom, hogy a filmben szereplő többi színészről nem igazán kell szót ejtenem, mert megvoltak a helyükön, rendezettek voltak és nem is volt baj velük. Egy rövid szerep erejéig megkaphattuk Jean Renot is, ezt viszont nagy sajnálom, mert lett volna még bőven helye az alkotásban.
Az ömlengés után viszont következzen az atmoszféra, amely egy ilyen film esetén létfontosságú, de sajnos nem éreztem áttörést. Ennek a földbe kellett volna döngölnie és lecsapnia, újra meg újra, de nem sikerült, ami elszomorító. Meg sem szabad lett volna szólalnom, de éppen ellenkezőleg: csak úgy dőlt volna belőlem a szó. A nemzetközi szervezetek tétlensége kölcsönzött ámbár egyfajta dühadagolást, mégsem tudtam belefolyni teljes mértékben a történésekbe. Úgy gondolom, hogy azért is annyira nagy gond ez, mert ez a népírtás az afrikai holokauszt szerepében jelent meg rengeteg
ember szemében és amely majdhogynem így is volt. Ez pedig éppenséggel nem a legkönnyebb témákhoz tartozik, amelyben található perspektívákat nem teljesen tudta kihasználni a Hotel Ruanda.
Ettől függetlenül élvezhető és jó filmről van szó, amelyet érdemes megnézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése